54. rész

Sziasztok. :) Bocsi, hogy ilyen sokára hoztam új részt, és ez se a leghosszabb.. de már szarul éreztem magam, hogy életjel sincs rólam, úgyhogy remélem egy időre beéritek ennyivel.:) Igyekszem majd minél hamarabb hozni új részt, addig viszont bármi kérdésetek, vagy mondanivalótok van megtaláltok az askomon és itt bármivel zaklathattok. Nem kell feltétlen a bloggal kapcsolatosan, bármi van itt elértek.:) Jó olvasást, és léccilécci dobjatok meg egy komival.:)♥

*Holly szemszöge*

Egy pillanatra befejeződött a mocorgás, és ez idő alatt Zayn-el egyszerre ugrottunk elő, majd egy olyan látvány fogadott minket, amire egyikőnk se számított volna.
- Mi a francot keres a konyhában egy..mókus? - beszélt egy oktávval magasabb hangon Zayn majd mint egy bátor férfi, gyorsan felkapta a párnát, és erősen magához szorította.
- Szörnyű vagy, Malik.. - forgattam a szemem nevetve, majd óvatosan kinyitottam a konyhaablakot, ahol egyből kiugrott a mókus, majd gyorsan visszacsuktam és ahogy megfordultam nem bírtam nem felnevetni. Zayn úgy szorongatta azt a párnát, mint valami 2 éves kisgyerek, aki szörnyet talált az ágya alatt, és arra kér, hogy tüntessem el..
- Cat nem szokott beszólni, hogy néha milyen férfiasan viselkedsz? - nevettem fel.
- Fogd be Evans.. - vágta hozzám durcásan a párnát, de nem bírta nem elvigyorogni magát.
- Mióta hívsz te a vezetéknevemen, Malik? - vágtam vissza hozzá a párnát vigyorogva, mire egy álszent, pimasz vigyor jelent meg az arcán...
- Ne vigyorogj így.. tudom, hogy készülsz valamire Zayn..
- Úgy van, úgyhogy azt ajánlom fuss... - ezzel a lendülettel kikerültem, és rohantam fel a lépcsőn, de elkapta a bokám, így pofára estem, ő meg csak állt mögöttem és röhögött.
- Ti mit csináltok? - állt meg a lépcső tetején Harry és szúrós, álmos fejjel nézett ránk. - Tudjátok ti, hogy mennyi az idő? - dörzsölte meg a szemeit úgy, mint egy kisgyerek.
- Bocs, hogy felébresztettünk haver... csak volt egy kisméretű betörő a konyhában.. - vakarta meg vigyorogva a tarkóját Zayn, Harry pedig felsegített engem a lépcsőről.
- Malik annyira bátor, mint egy zsák molylepke.. - nevettem Harry-re.
- Sokkal bátrabb vagyok.. - hisztizett Zayn.
- Hogyne.. - sandítottam rá egy nagy vigyorral az arcomon.
- Mehetnénk aludni? Arra ébredtem, hogy átkaroltam az üres takaródat.. - biggyesztette le ajkait Harry.
- Persze, menjünk.. - mosolyogtam rá, majd összekulcsoltam a kezem az övével. - Jó éjt Malik.. - intettem vissza vigyorogva.
- Nektek is.. - nevetett, majd elsuhant mellettünk, és befutott a szobájába. Mi pedig nevetve sétáltunk el a szobáig, majd bedőltünk az ágyba és kis kifli-nagy kifli pózban fél percen belül aludtunk tovább.

*Másnap*

- Ébresztőőőőőőőő!
- Tommo, nem látod, hogy alszunk? - nyöszörögte Harry a nyakamba.
- Keljetek fel, van 1 órátok elkészülni és indulunk.. - hangjában vidámságot véltem felfedezni.
- Hova? - emeltem fel a fejem, mire Louis pofán röhögött. - Ne a kómás fejemen röhögj, hanem válaszolj te idióta.. - nevettem el magam és hozzávágtam egy párnát.
- A drága bátyád küldött pár repülőjegyet..
- Dublinba? - pattantam ki az ágyból.
- Oda.. - nevetett Lou. - Öltözzetek, mert 1 óra múlva indulni kéne.. David vár minket.. - kacsintott egyet Lou, majd kiment a szobából, de az ajtót nyitva hagyta.
- Harry drágám, kérlek szépen kelj fel.. - ültem a hátára vigyorogva.
- Jó reggelt puszit se kaptam... - dünnyögte, majd megfordult alattam, és a következő pillanatban már hanyatt feküdtem az ágyon, ő meg pimaszul mosolyogva támaszkodott felettem.
- És ha kapsz akkor felkelsz?
- Talán.. - vigyorgott, majd egy gyors csóknak induló, mély, érzelmes csók után legördült rólam és kimászott az ágyból egy szál boxerban.
- Köszönöm.. - ugrottam a hátára, majd a földön találtam magam.
- Megteszed, hogy korán reggel.. váratlanul.. nem ugrálsz rám? - nyöszörgött alattam, én meg felnevettem.
- Szóval azt mondod dagi vagyok.. - segítettem fel.
- Nem vagy dagi... husim. - vigyorodott el.
- Nagyon vicces.. - dugtam ki rá a nyelvem.
- Leharapom.. - mosolyodott el pimaszul.
- Nem fog menni.. - vigyorogtam fel rá, majd mikor közeledett hozzám és már becsukta a szemét gyorsan kibújtam a karjai közül, és rohanni kezdtem a földszintre, ahol már mindenki készen várt ránk, kivéve Zayn. Gondolom a haját csinálja.. mindegy. Berohantam a konyhába, és hallottam ahogy Harry még csak a lépcsőről rohan le, így gyorsan bebújtam az alsó szekrénybe, szegény Niall meg szerintem hülyének nézett. Megállt az evésben és mereven a szekrényre bámult, ahol elbújtam.
- Ne nézz ide, mert rájön, hogy itt vagyok..
- Psszt! - pisszegett le, mert ebben a pillanatban robbant be az ajtón Harry.
- Haver, nem tudod merre van Holly? Olyan gyorsan elrohant előlem és le kéne harapnom a nyelvét..
- Tessék? - vágott érdekes fejet Niall. - Nem érdekes.. Holly a konyha közelében sem volt és még véletlenül se bújt el sehova.. - csessze meg, Niall szarul hazudik.
- Szóval elbújt.. kösz tesó. Azt nem tudod, hogy hova bújt?
- Nem, fogalmam sincs.. - ekkor Niall odalépett a szekrény elé, ahova elbújtam és nekitámaszkodott.
- Parancsolj, adtam neked helyet..
- Állj arrébb. - nevette el magát Harry. Niall egy szót sem szólt, csak nevetve odébb lépett egyet, a következő pillanatban pedig már nyílt a szekrény ajtó.
- Most megvagy. - vigyorgott rám Hazz, és kisegített a szekrényből, és rögtön lekapott.
- Fujj... - nyávogott Niall, de a hangján hallani lehetett, hogy az arcán szétterülő vigyor lassan nagyobb mint a feje.
- Szörnyen hazudsz, szöszi. - nevettem fel, majd eszembe jutott, hogy nem ártana készülődni, mert megyünk Dublinba.
- Készülődni kéne.. úgyhogy én felmegyek a fürdőbe.. - ezzel el is löktem magam a szekrénytől és már indultam fel.
- Akkor nyomás.. - természetesen a kijelentés mellé járt egy seggre csapás is, afféle "indítás" Harry-től. Hátranéztem egy pillanatra.. Niall nevetett, Harry pedig mocskos vigyorral a képén rám kacsintott. Bolond.