48. rész

Sziasztok. Ne haragudjatok, hogy nem tegnap hoztam új részt, de a hétvégén Balatonon voltam, és azt hittem, hogy majd időben hazaérek és fel tudom rakni az új részt... hát ez a terv nem sikerült, ezért csak ma tudtam felrakni, ráadásul elég rövidre sikeredett. Remélem azért tetszik is.. :) jó olvasást. :*

*Holly szemszöge*

Felrohantam a lépcsőn, de a tetején kénytelen voltam megállni. Sok ez nekem.. Nem is tudja, hogy ez nekem mennyire nehéz, és mennyire fáj, hogy nem ölelhetem magamhoz, és... na jó, ebből elég! Csodálkozok, hogy nem bírom ezt az egészet mikor itt gyötröm magam a gondolataimmal. Okos vagy Holly, gratulálok. - Miközben gondolatban saját magammal veszekedtem - azt hiszem megőrültem - elmentem Harry gyógyszeréért. Mikor leértem a lépcsőn még mindig ott feküdt, úgy, ahogy ott hagytam... halványan rámosolyogtam, töltöttem neki egy pohár vizet és odaadtam neki a gyógyszert. Rezgett a zsebemben a telefon.. David hívott.
- Ne haragudj de..
- Menj csak. El leszek itt egy kis ideig. - szólt közbe. Mosolyogva bólintottam egyet majd felvettem a telefont, közben felmentem a szobánkba.

- Szia törpe! Azt hittem már soha nem veszed fel a telefonodat.. - nevetett fel.
- Nem vagyok törpe.. - nevettem én is. - Ne haragudj, csak épp Harry-vel beszélgettem.. illetve hát.. nem beszélgettünk, csak odaadtam neki a gyógyszert.
- Be akarod drogozni, hogy megerőszakolhasd? - nevetett megint.
- Imádom, hogy mindig magadból indulsz ki.. ezért futott el Jessica is ugye? - nevettem fel gúnyosan.
- Nem, az a csaj szimplán csúnya volt.. csak tudod a pia szépíti a nőket.. - gúnyos hang.. ez az én bátyám.
- Persze-persze.. na, de mi van veled? Hol dolgozol most? Apa?
- Kicsit lassíts, mert elfelejtem a kérdéseket.. tehát. Velem.. nos.. jól vagyok, csak üres ez a szálloda.. vagy inkább lakosztály. Óriási.. de tényleg. Apa egy vállalatnál dolgozik, neki segítek.. Most épp nincs itt.. általában egészen estig nálam van, aztán elmegy a saját lakásába.. bár, nem értem miért nem képes egy levegőt szívni velem..
- Tudod, hogy milyen.. Egyébként elolvastam a kis üzenetedet.. köszönöm a tanácsot, mindenképpen megfogadom.. talán ez tűnik a legkivitelezhetőbb ötletnek..
- Tényleg.. mi van Harry-vel..meg veled? - váltott halkabbra, és egy egészen más hangsúlyra. Máshogy beszélt..
- Hát.. hazahozták a fiúk.. Most megfájdult a feje, de egyébként semmi haladás.. mondjuk.. reggel jól beégettem magam.
- Igen? - nevetett már megint. - Mégis hogyan?
- Először is vakard le azt a vigyort a képedről - nevettem fel. - Másodszor pedig.. Lou elment.. én meg nem számítottam arra, hogy ilyen hamar hazaengedik.. okos húgocskád leült a nappaliba spongyabobot nézni Harry ruháiban.. - kénytelen voltam eltartani a fülemtől a telefont, olyan hangosan röhögött.
- Nevess csak, majd vissza kapod.. - beállt a csend..
- Hiányzol, te barom.. - szólalt meg hirtelen..
- Te is nekem.. Figyelj Dave, le kell tennem. Lent hagytam Harry-t, azt mondtam mindjárt megyek.. nem kéne megváratnom..
- Persze, megértem, menj csak.. Majd hívlak, vagy majd te. Jók legyetek, üdvözlöm a többieket. Szia..
- Átadom.. Szia Dave.

Egy darabig még néztem a telefon kijelzőjét, majd hirtelen kinyílt az ajtó, és egy bóbiskoló Harry sétált be rajta.
- Jöttél aludni? - mosolyogtam rá.
- Ühümm.. - nyögött fáradtan, majd lehuppant az ágy másik oldalára.
- Akkor én megyek is.. - keltem fel egyből.
- Ne.. - nyúlt kezem után.. Ahogy körbefonta kezét a csuklómon.. perzselődött a bőröm. - Maradj itt.. nem szeretek egyedül aludni. - kérlelt.
- Biztos ezt szeretnéd? - mosolyogtam rá.
- Igen, biztos. - mosolygott vissza rám.. melegség járta át a testem, és úgy éreztem, ha csak egy icipicivel is, de közelebb vagyok a célomhoz. A célomhoz, hogy újra emlékezzen rám...és arra, hogy apa lesz.
- Mindjárt jövök. - fogtam meg a telefonomat, majd lementem a nappaliba. A többiek már rég ott ültek, mindenki teljesen fáradtan.
- Te még élsz? - nevetett fel Zayn.
- Haha.. nagyon vicces vagy Malik.. Egyébként Dave üdvözöl mindenkit. - vigyorogtam rá.. - Harry.. nos... én..
- Jó éjt, Holly. - mosolyodott el Niall.
- Nektek is srácok.. és köszönöm. - mosolyogtam rájuk, majd felrohantam a fürdőbe. Gyorsan letusoltam, megmostam a hajam és megszárítottam. Hol a..? Remek. Nem hoztam be magammal a pizsimet.. kénytelen voltam törölközőbe csavarni magam, és úgy visszamenni a szobába. Azt gondoltam, hogy Harry már édesen alszik.. ehelyett az ágyban ült és nyomkodta a telefonját.. ám amikor meglátott vigyorogva mért végig.
- Így alszol?
- Fogd be.. - még nagyobb lett az arcán a vigyor és minden lépésemet figyelte.
- Tudod most akár előtted is átöltözhetnék, mert már láttál úgy.. - felcsillant a szeme, nekem pedig nevetnem kellett. - De ez most nem fog menni. Mindjárt jövök. - nevetve kaptam fel azt a pólót amiben mindig alszok, meg a kis sortomat és visszamentem a fürdőbe. Gyorsan magamra kaptam majd ki indultam, ám a tükör előtt megakadtam. Most komolyan Harry egyik pólójában aludjak? - kérdeztem magamtól.. aztán végül megegyeztem saját magammal és visszasiettem Harry-hez.
- Tetszik a pizsid. - valahogy éreztem, hogy nem bírja szó nélkül hagyni.. tipikus Harry. Befeküdtem mellé, elrakta a párnája alá a telefonját, és lekapcsolta az éjjeli szekrényen lévő lámpát, majd egy váratlan dolgot tett.. Átkarolta a derekam, és hátulról magához ölelt.
- Harry mit csinálsz? - kuncogtam.
- Maradj csendben.. - hallottam a hangján, hogy mosolyog. - Aludj jól..
- Te is Harry... - mosolyodtam el.. - Szeretlek.. - suttogtam.

47. rész

*Holly szemszöge*

- Félidőőő! - kiáltotta el magát kifulladva Louis, és egyből kifeküdt, a többi fiúval együtt, én meg csak melléjük ültem.
- Szerintetek érdemes lejátszani a második félidőt? 3-1 az állás, a mi javunkra. - vigyorodott el Zayn, majd lepacsiztunk.
- Sajnos tényleg.. viszont.. hogy lehet az, hogy Holly, egy törékeny lány, mégis akkorákat bele bikázott a labdába mint egy focista. - nézett körbe Lou, én pedig diadalittasan elvigyorodtam.
- Ne örülj magadnak törpe. - nevetett rám Liam.
- Nem is vagyok törpe.. - tettem karba a kezem, de végül elnevettem magam. - Hozok ki inni. - ugrottam fel, majd rögtön seggre is estem.. kicsit megszédültem. Újra felkeltem, kicsit kisebb lendülettel, így talpon maradtam és befutottam a házba. Töltöttem 5 pohárba limonádét, a sajátomat meg bent gyorsan megittam, és amilyen gyorsan lehet rohanni 5 pohárral egy tálcán, igyekeztem a srácokhoz. Harry hirtelen mellettem termett, és kivette a kezemből a tálcát.
- Elmegyek zuhanyozni. - kiáltottam oda, bólintottak egyet, majd rúgtam le a lábamról a stoplis cipőmet és rohantam fel az emeletre. Gyorsan letusoltam, megmostam a hajam, megszárítottam, majd felvettem egy kényelmesebb ruhát, ami egy fekete förvidgatyából, és egy fekete alapon, fehér "Hipsta Please" feliratos pólóból állt. Lefutottam a többiekhez.. mindenki a kanapén ült, és csendben voltak.
- Vas happenin? - huppantam le nevetve Zayn mellé.
- Szia csajszi. - vigyorgott vissza rám, majd átdobta a vállamon a kezét. Egy gyors pillantást vetettem Harry-re, és mintha elhúzta volna a száját a látványtól.. nem, az nem lehet, miért zavarná? Nem is tudja ki vagyok.. Félretettem ezt a kis gondolatsort, és elkezdtem gondolkozni, hogy mit csináljunk.
- Mennyi az idő? - szólaltam meg hirtelen.
- Fél 6.. - azta.. rendesen elment az idő..
- Van egy ötletem. - csillant fel a szemem majd kibújtam Zayn keze alól és felrohantam az emeletre. Előhalásztam a bikinimet, átfutottam a fürdőbe, gyorsan magamra húztam, felkaptam egy törölközőt, majd rohantam is le a lépcsőn, ki az udvarra. Út közben ledobtam a hintaágyra a törölközőmet, majd beleugrottam a medencébe. Miután feljöttem a víz alól a fiúk röhögve álltak a teraszajtóban.
- Mindjárt jövünk.. - kiáltott oda Liam, majd szépen sorban felrohantak az emeletre. Én addig szépen nyugodtan tovább úszkáltam, majd elsőnek Zayn érkezett meg amin eléggé meglepődtem. Neki tart a legtovább a készülődés, mégis itt van. Mondjuk csak egy fürdőgatyát kellett felhúznia.. néha annyira hülye tudok lenni. Szépen lassan odasétált a medence széléhez, majd leült és belógatta a lábát a vízbe. Kimásztam mellé, és néztük ahogy a nap éri a vizet, hogy csillog.
- Tudod.. Harry baromira féltékeny volt rám. - szólalt meg halkan.
- Mikor? - egy pillanatra se szakítottam el tekintetem a csillogó víztől. Egyszerűen olyan gyönyörű volt, ahogy csillogott, hogy nem akartam elpillantani a vízről.
- Mikor átkaroltam a vállad.. a kanapén. - aprót bólintottam, hogy tudom miről beszél.
- Honnan tudod? - kérdeztem hirtelen.
- Most, mikor felmentünk.. Harry csapkodott.. bement a szobájába, becsapta az ajtót, és hallottam, hogy továbbra is dobálózik. Bementem hozzá megkérdezni, hogy mi a baja, erre flegmán azt mondta, hogy semmi. Ezt az után csinálta, miután a nappaliban elhúzta a száját.
- Te is láttad? - lepődtem meg.
- Miért, te is láttad? - lepődött meg ő is, és érdekesen néztünk egymásra.
- Azt hittem, hogy beképzelem magamnak, de...

*Harry szemszöge*

Ez így most nagyon furán fog hangzani, hiszen nem is ismerem Holly-t.. illetve ismerem.. de mégsem.. na mindegy. Szóval.. én azt hiszem.. vonzódom hozzá. Erre Zayn az orrom előtt karolja át. A szobámban kidühöngtem magam, aztán kicsit lefeküdtem az ágyra és gondolkoztam, végül lementem a medencéhez és út közben próbáltam lehiggadni... aztán megálltam a teraszajtóban. Zayn és Holly egymás mellett ültek a medence szélén és halkan beszélgettek. Sajnos innen nem hallottam, hogy mi a téma, szóval úgy döntöttem inkább csatlakozom hozzájuk..
- Azt hittem, hogy beképzelem magamnak, de..
- Mit képzelsz be magadnak? - szakítottam félbe Holly-t, majd leültem mellé. Küldtem egy szúrós pillantást Zayn-nek, majd visszapillantottam Holly-ra.
- Öhm.. nem érdekes. Majd máskor elmondom. - kapta el zavartan a tekintetét. Értetlenkedve kapkodtam a fejem Holly és Zayn között.
- Aha.. értem.. - szólaltam meg csalódott hangon, majd beugrottam a vízbe, rámásztam a gumimatracra, feltettem a napszemüvegem és élveztem, ahogy a pólusaim megtelnek D vitaminnal. Vicces, ilyeneket a lányok szoktak érezni.. egy fiú nem mond ilyeneket.. én mégis. Imádok napozni, imádom érezni, ahogy éget a nap. Hallottam pár csobbanást, majd valaki rám ugrott és felborultunk a matraccal. Miután feljöttem a víz alól egyből tudtam, hogy Louis volt, hiszen már menekült a közelemből.
- Hova menekülsz haver? - indultam utána, majd épp elkaptam a vállánál fogva, és lenyomtam a víz alá. Egyből mindenki elkezdte lenyomni a másikat, fröcsköltük egymást, önfeledten ökörködtünk, mint a kisgyerekek. Hirtelen őrült mód fájni kezdett a fejem. Kiküzdöttem magam a többiek közül, és fejemet fogva mentem befelé. Elkezdtem szédülni, kissé homályosan látni. Valaki belém karolt, és eltámogatott a kanapéig.
- Hol van a gyógyszered amit felírt neked az orvos? - hajolt fölém Holly, és aggódó tekintettel várta, hogy válaszoljak.
- Fent.. a szobámban.. az ablak felőli éjjeli szekrényen.
- A szekrényemen.. - suttogta, majd legördült egy könnycsepp az arcán és elindult fel.
- Hé - kaptam el a kezét. - mi a baj Holly? - az ő szekrényén? Az az én szobám, és az én szekrényem.. akkor.. nem értem. Várjunk csak.. Niall azt mondta a kórházban, hogy nem Lou-val van együtt..hanem velem. Akkor.. ezek szerint egy szobában alszunk. Hűű.. - elmosolyodtam, mire gondolatmenetem végére értem.
- Hozom a gyógyszered rendben? - mosolyodott el halványan, majd felrohant az emeletre. Elképesztő ez a lány..

Feladom...

Nekem ez nem megy... elkezdem írni, egy darabig csak úgy ömlik a fejembe a sok ötlet.. aztán elfogy és szép lassan kiürül a fejem ._.
Úgyhogy ötlet hiány miatt arra jutottam, hogy újra rá kell állnom arra, hogy heti egy rész mert ez így nem lesz jó.
Szval minden héten.. mondjuk.. nézzük azt, hogy az utolsó részt vasárnap tettem fel. Tehát akkor minden héten vasárnap hozok új részt.
Bocsi. :/

46. rész

I hope u like it :) :*♥

*Harry szemszöge*

Már a kocsiban ültünk, és hazafelé mentünk, mikor Niall kitalálta, hogy éhes, így teljesen letértünk az útról és elmentünk a Nando's-ba. Niall rendelt minden félét, így, hogy hazáig enni tudjon mindenkinek fognia kellett valamit, mert nem fért el a kezében a sok kaja.
- Még mindig nem fér a fejembe, hogy hogy vagy képes ennyit enni Niall. - nézett rá furcsán Zayn. Niall felnézett rá, megrántotta a vállát és evett tovább. Felnevettem.. Niall mindig egy nagy gyerek marad. Végül megálltunk a ház előtt, és végre beszippanthattam a friss levegőt. Még mindig éreztem magamon az undorító kórház szagot.
- Kinél van a kulcs? - fordultam vissza félúton.
- Nyitva van.. tudod.. Holly itthon van. - vigyorodott el Lou. Ja, tényleg, ő itt lakik. Szépen sorban mentünk egymás mögött az udvaron az ajtóig, majd becsörtettünk. Hallottam, hogy megy a tv. Gondoltam, hogy Holly biztos a nappaliban ül.. meglepő módon hevesen vert a szívem. Beléptem a nappaliba, és egy pillanatra ledermedtem. Nem ismerem ezt a lányt, de elbűvölően néz ki.
- Szia.. - köszöntem rá, mire kiköpte a szájában lévő tejet és majdnem megfulladt. Egy ideig nevetve néztem a szerencsétlenkedését, aztán leültem a fotelba.
- Szia Harry.. - válaszolt végre a fuldoklástól könnyes szemekkel. Úgy nézett engem.. azokkal a nagy, gyönyörű, csillogó kék szemeivel.. Megsajnáltam őt. Ahogy végigmértem, felhúztam az egyik szemöldököm.
- Azok az én ruháim? - vigyorogtam kajánul. Magára nézett, majd zavartan habogni kezdett valamit.
- Semmi gond, nem zavar, nagyon jól áll. - mosolyodtam el, mire ő is elengedett egy megkönnyebbült mosolyt és elpirult.

*Holly szemszöge*

Egyáltalán nem gondoltam arra, hogy Harry ma haza fog jönni. Ha tudom, akkor nem az ő ruháiban ülök le reggelizni meg idióta vízi szivacsokat nézni.

- Még ehető volt? - huppant le mellém Lou hirtelen.
- Igen, finom volt, köszi. - mosolyogtam rá.
- Aranyosak vagytok együtt.. - mosolyodott el Harry. Lefagyott a mosoly az arcomról, szemeim pedig megteltek könnyekkel.
- Mi nem vagyunk együtt.. - felelt halkan Louis. - Ő csak olyan mintha a húgom lenne. Holly mással van..együtt. - hajtotta le a fejét Lou, vele együtt én is.
- Ki a szerencsés? - mosolygott még mindig Harry. Zavartan Lou-ra néztem.. aprót bólintott, majd biccentett egyet a terasz ajtó felé, és kiment az udvarra a többiekhez.. azt hiszem fociztak.
- Figyelj Harry.. beszélnünk kell. - vizsgálgattam a lila Jack Wills-es pulcsit magamon, majd lassan felnéztem rá. Kíváncsi tekintettel figyelte minden mozdulatomat, ahogy kikapcsolom a tv-t, leteszem az asztalra a távirányítót és törökülésbe ülök vissza a kanapéra. Ahogy felnéztem rá, tekintetünk összeakadt. Már épp szólásra nyitottam a számat de nem jött ki rajta semmi hang. Egyszerűen elbűvölt a csillogó smaragd zöld szemeivel. Zavartan megráztam a fejem és elkaptam a tekintetem, mire ő felkuncogott. Szóval viccesnek találod, Styles? Ezt még vissza kapod..
- Na kezdj bele.. - mosolygott rám.
- Te vagy a "szerencsés".. - mutattam a macskakörmöket a levegőben mire meglepődött, mégis mosolygott.
- Értem... - bólogatott.
- Tudom, hogy ez most hülyén hangzik.. de be fogom bizonyítani, rendben? - halványan rámosolyogtam. Aprót bólintott majd beállt a csend. Érdekes módon kezdett kicsit kínossá válni..
- Kimegyünk a többiekhez? - nézett rám, majd biccentett egyet az udvar felé.
- Menjünk.. - mosolyogtam rá, majd felkeltem a kanapéról. Rossz tudni, hogy itt van, itt van velem, mégsem ölelhetem meg, mégsem érhetek hozzá.. tulajdonképpen, hogy itt van, mégsem lehet az enyém.
- Beálltok ti is? - kiáltott oda hozzánk Liam.
- Persze.. - válaszolt helyettem Harry, majd egy apró mosolyt küldött felém és odafutott Liam-hez. Szépen lassan odasétáltam én is, majd beosztottak egy csapatba.
- Niall, Zayn, Holly.. ti egy csapatban lesztek. Louis, Harry, ti pedig velem. Mindenkinek megfelel?
- Laposra lesztek verve haver. - nevetett fel Zayn.
- Fölényben vagyunk Zayn.. - nevetett vissza rá Liam.
- Azt te csak hiszed.. nem láttad még Holly-t focizni.. - elvigyorodtam, majd Zayn befutott a kapuba. Nialler nem lenne képes egy helyben maradni. Harry is befutott a másik kapuba majd elkezdődött a meccs.



Kicsit rövidre sikeredett, mert elég fáradt vagyok, de remélem azért tetszik..:)

45. rész

I hope u like it :) :*♥

*Harry szemszöge*

Reggel, egy üres, fehér falú szobában ébredtem. Megcsapta az orromat a tipikus kórház szag és elkapott a hányinger. Utálom a kórházakat. Ahogy feküdtem az ágyban és néztem a plafont, eszembe jutott az a lány tegnapról. Hosszú szőke haj, gyönyörű kék szemek, bomba alak.. Csak nem értem, hogy miért kéne ismernem őt. Találkoztunk már vajon? Hirtelen kinyílt az ajtó, és a srácok léptek be rajta szépen sorban, kivéve...
- Sziasztok.. Lou hol van? - húztam fel az egyik szemöldököm.
- Otthon maradt Holly-val.. - vágta rá Zayn.
- Együtt vannak? - lepődtem meg.
- Nem Harry.. - nevetett fel Niall. - Te vagy vele együtt.. de erről majd Holly fog beszélni veled. Hogy érzed magad haver?
- Fáj a fejem.. - nyöszörögtem. - Elmondaná valaki, hogy mit keresek egy dohos kórteremben?
- Tegnap reggel beesett a telefonod az ágy alá.. csörgött, siettél, hogy kiszedd és még fel tudd venni.. aztán beverted a fejed.. ömlött belőle a vér.. Az orvos azt mondta, hogy kisebb agyrázkódásod van, és egy kis emlékezet kiesésed.
- Ezért nem emlékszem arra a lányra? - világosodtam fel, a többiek meg erősen bólogattak.. Remek. Egy gyönyörű lány, akire emlékeznem kéne, de nem megy.
- Nem tudjátok, hogy mikor mehetek haza? - néztem körbe a társaságon. Még mielőtt válaszolni tudott volna bárki is, belépett az orvosom az ajtón és kiküldte a többieket.
- Nos, Mr. Styles.. úgy gondolom, hogy maga sem akar bent tartózkodni a kórházban és igazság szerint szükség sincs rá. A fejfájására kap egy gyógyszert, és még ma hazamehet.. Csak ezt előbb írja alá, kérem. - dugott az orrom alá valami papírt. Rá firkantottam a nevem, kezet fogtam az orvossal, majd elment. A srácok egyből vissza jöttek és csodálkozva nézték, hogy felülök az ágyban és nézelődök.
- Egyetlen ruhám sincs itt? - mintha Louis meghallotta volna a kérdésemet, úgy lépett be az ajtón, egy kisebb sporttáskával.
- Szia Harry.. hoztam neked pár ruhát.
- Király.. egyedül hagytad azt a lányt? - néztem fel rá egy pillanatra.
- Holly még alszik.. nagyon fáradt volt tegnap este, megviselték a dolgok.. Mikor jöhetsz haza?
- Ma.. most. Úgyhogy felöltözök és mehetünk is. - mosolyodtam el.

*Holly szemszöge*

Reggel a telefonom hangjára ébredtem.. nyűgösen a fejemre húztam a takarót.. nem akartam felkelni. Végül erőt vettem magamon és megnéztem, hogy miért csipog a telefonom...hajnali 9-kor?! Jézusom.. mi vagyok én, hogy ilyen korán keljek? Aztán mikor láttam, hogy David írt sms-t egyből felültem az ágyban, és gyorsan megnyitottam.

"Szia húgi. 
Bocsi, ha én keltettelek fel, csak tegnap miután beszéltem Louis-val és kértem, hogy adja vissza neked a telefont, azt mondta, hogy már alszol. Mondta, hogy odarakja a párnádhoz a telefont, úgyhogy tudok neked írni. Lou mindent elmesélt és.. sajnálom, de hidd el, hogy minden rendbe fog jönni, és Harry emlékezni fog rád. Tudni fogja, hogy ki vagy, csak idő kell neki. Lou mondta, hogy kérdezted, hogy mit csinálj amivel elérheted, hogy újra emlékezzen rád.. Vidd el oda ahol először találkoztatok, vidd el a Starbucks-ba a szokásos helyetekre, meg mindenhova ahol együtt voltatok.. ezzel talán feleleveníted az emlékeit, és emlékezni fog rád..és arra, hogy nemsokára apa lesz. :) 

Kitartás! Szia.:)♥"

Jól esett elolvasni ezt a rövid kis üzenetet a bátyámtól.. és nagyon jó ötletet adott. Kissé boldogabban pattantam ki az ágyból, és visszahúztam Harry ruháit. Ahogy felvettem a pulcsiját és beleszagoltam, éreztem rajta Harry bódító illatát, amitől kicsit megszédültem.. Lementem a konyhába reggeli után nézni, ám mielőtt kinyithattam volna a hűtőt, megpillantottam rajta egy kis cetlit.

Szia Holly. Ha ezt olvasod az azt jelenti, hogy nem sikerült időben vissza érnünk. Elmentem a kórházba Harry-hez és vittem neki pár ruhát, mivel egy sincs nála bent. Igyekszünk haza, a srácok már akkor sem voltak itthon mikor én felkeltem. Van reggeli a gáztűzhelyen, de nyilván észre vetted. Reggel csináltam őket, remélem még ehetőek. Jó étvágyat, sietünk. Szia :)  - Lou xx

Oda pillantottam a gáztűzhelyre..és tényleg volt ott reggeli.. Észre se vettem.. Elég szétszórt lettem az utóbbi időben. Nutellás palacsinta.. imáádom. Megfogtam az egész tányért, töltöttem magamnak egy bögre tejet és becuccoltam a nappaliba a tv elé, majd bekapcsoltam. Spongyabob maraton van, így azt kezdtem el nézni. Értelmes lények ezek.. a víz alatt strandolnak, húst sütnek, sőt.. a víz alatt van árvíz a Rozsdás rákollóban.. tök logikus. Na mindegy.. tovább néztem, majd röpke 10 perc múlva hallottam ahogy nyílik az ajtó. Semmi kedvem nem volt feltápászkodni, tovább bámultam a tv-t, ügyet sem vetve arra, hogy megjöttek a srácok.
- Szia.. - ekkor jött el az a pont, hogy majdnem megfulladtam. Meghallottam a hangját.. az Ő hangját..

44. rész /folytatás/

*Holly szemszöge*

Niall rohant az orvos előtt, majd az ajtónál gyorsan elhadarta, hogy Harry nem emlékszik rám. Az orvos bólintott majd bement a kórterembe és becsukta az ajtót.. remek.. most akkor várunk.
- Holly.. figyelj! Szerintem menj haza.. már rég óta bent vagyunk. Pihend ki magad, aludj egyet és holnap megbeszéljük, hogy most mi legyen. Rendben? - fogta kezei közé az arcomat Liam.
- Ti itt maradtok? - szipogtam.
- Igen..
- Én meg hazaviszlek és ott maradok veled.. még a végén valami hülyeséget csinálsz nekem.. - karolt át Louis, majd halványan rám mosolygott és elindultunk a kocsihoz. Miután beszálltunk a kocsiba csendben ültünk egymás mellett. Lou nem szólt egy szót sem, én pedig csendben sírdogáltam.
- Holly minden rendben lesz, hidd el. - nézett rám egy pillanatra, majd megint az utat figyelte.
- Mit csináljak Louis? Hogy érjem el, hogy megint emlékezzen rám? Belehalok, ha örökre elfelejt.. gyerekünk lesz.. - folyt le egy újabb könnycsepp az arcomon.
- Nem fog elfelejteni. Emlékezni fog rád.. Tudom. Bízok Harry-ben.. te is bízz benne.. Szeret téged. Nagyon.. - mosolygott rám óvatosan. Halványan visszamosolyogtam rá, aprót bólintottam, majd az út hátralévő részében csendben ültünk egymás mellett.

*Otthon*

- Menj, vegyél fel valami itthoni kényelmesebb ruhát, addig én csinálok forró csokit.. - tűnt el a konyhában Lou.
- Oké, mindjárt jövök.. - mondtam, majd felrohantam az emeletre. Felvettem Harry egyik melegítő nadrágját, és a Jack Wills-es pulcsiját. Út közben belenéztem a tükörbe és elszörnyülködtem a látványtól. Egy sápadt arcú, lefojt sminkű, meggyötört lány nézett vissza rám.. Ez lennék én. Egy roncs halmaz. Harry nélkül az életem elviselhetetlenné vált, egy pillanat alatt. Újra feleszméltem, hogy Harry nem emlékszik rám és a szemeim megint megteltek könnyekkel. Nem akartam sírni többet.. erősen össze szorítottam a szemem és valahogy sikerült visszafojtanom a sírást. Gyorsan bementem a fürdőbe, megmostam az arcom, lemostam az elfolyt sminkemet, és újra szembe néztem magammal. A roncshalmazzal. Csodás.. Elhessegettem a gondolataimat, és lementem a földszintre. Louis a nappaliban ült, kezében egy bögrével.. a másik az asztalon volt, és rám várt.
- Gyere, idd meg.. - mosolygott rám, majd megpaskolta maga mellett a kanapét. Halványan elmosolyodtam a gesztusán. Aranyos, hogy így gondoskodik rólam, hogy kicsit próbálja terelni a gondolataimat.. ezért imádom Louis-t. Kezembe vettem a gőzölgő nagy bögre kakaót, és lehuppantam Lou mellé. Lassan kortyolgattuk a kakaónkat, és ültünk a sötét szobában, csendben.
- Tudod Holly.. én hiszem, hogy Harry emlékezni fog rád.. - engedte le ölébe a kezét óvatosan, nehogy kilöttyenjen a forró kakaó. Egy pillanatra szúrt a szívem.. aztán elmúlt.
- Remélem Lou.. remélem.. - bámultam a gőzölgő kakaómba.
- Én meg tudom.. bízz bennem. - simított végig óvatosan a vállamon, késztetve, hogy nézzek rá. Lassan felemeltem a fejem.. láttam, hogy csillognak a szemei, és édesen mosolyog rám..
- Fura, de olyan mintha a húgom lennél.. elképzelni se tudnám már nélküled a "szürke" hétköznapjainkat. - megmosolyogtatott.
- Nekem pedig van négy fogadott bátyám.. jó érzés tudni, hogy ti mind itt vagytok nekem... - kicsit elgondolkoztam.. mind.. csak most Harry nem. Aztán eszembe jutott David. Azt mondta hívjam fel.. Letettem az asztalra a még mindig gőzölgő kakaómat, és felrohantam az emeletre a telefonomért, majd vissza Lou-hoz.
- David-et hívod igaz? - mosolyodott el.
- Igen.. már hiányzik. - mosolyogtam vissza rá, majd tárcsáztam a bátyámat. Két csörgés után felvette.

- Húgi. Végre. Azt hittem, hogy már elfelejtettél.
- Az én szeretett bátyámat? Hogy felejthetnélek el? Ne viccelj már. Mesélj, milyen Dublin-ban?
- Csodás.. gyönyörű hely.. Kár, hogy nem együtt valósítottuk meg az álmunkat. De egyszer kihozlak ide, ha alkalmam lesz rá. Látnod kell ezt a helyet. - felnevettem.
- Mindenképpen. Hiányzol Dave. - szomorodtam el egy kicsit.
- Te is húgi. Na de mesélj, mi van otthon? Jól meg vagytok Harry-vel? - a név hallatán újra könnyek szöktek a szemembe. Lou amint észre vette, kérte, hogy adjam oda neki a telefont.
- Figyelj Dave, átadom Lou-nak a telefont, ő majd mindent elmond, én már nem bírom.. majd hívj. Szia.
- Rendben. Mindenképpen hívni foglak, amikor csak tudlak. Szia húgi.

Ezzel átadtam Lou-nak a telefont. Kiment a szobából a kakaójával együtt és felment az emeletre a saját szobájába. Megfogtam a kakaómat, lassan elkortyolgattam, aztán beraktam a mosogatóba a bögrét és felmentem az emeletre. Gyorsan lezuhanyoztam, hajat mostam, majd vizes hajjal befeküdtem az ágyba és pár percen belül elaludtam a kavargó gondolataimmal.

I'm here again.. :')

Sziasztoook :)
Végre eljött a pillanat, amikor úgy döntöttem, hogy FOLYTATOM. Ma.. ma döntöttem el :D úgyhogy a napokban valamikor hozok új részt.. viszont azt még nem tudom h mikor.. de mivel szerda van, ezért biztos, hogy még a héten. Remélem nem veszítettem el sok olvasót, mert nagyon fontos nekem ez a blog, csak ugye volt ez a "balhé", hogy anyum nem örült a blognak..csak engem meg már nem érdekel. Úgyhogy remélem azért még olvasni fogjátok páran, amíg befejezem.. Azon is gondolkoztam, hogy hány részesre akarom megcsinálni, de nem tudom, nem lesz kikötve, szóval majd ahogy alakul.. Ennyit akartam csak, hamarosan jön az új rész :) Sziasztok :)♥