53. rész

Sziasztok.. igen, még élek.:D Ne haragudjatok, hogy ennyi ideje nem hoztam új részt, de semmi energiám nem volt rá.. minden nap hazajöttem hulla fáradtan, aludtam 1 órát.. kimentem haverokkal.. hazajöttem fél 10-re és 10ig elfoglaltam magam.. aztán elaludtam.:'D Egyszerűen nem ment.. remélem azért nem haragszik rám senki.. most meg ahogy nézelődtem fb-n, találtam egy rohadt édes kisgyereket amit erre kattintva meg tudtok nézni.. hiperédes.:D  A rész nagyon rövid lett, csak már nagyon rég volt új rész, így kiraktam annyit, amennyit már megírtam... bocsi. :/ Jó olvasást.:)

*Holly szemszöge*

Nem viccelek, remegtem a filmtől.. soha nem szerettem a horrorfilmeket, mert miután megnéztem egyet mindig képzelődtem, hogy valaki elsuhant mögöttem, meg hangokat hallottam és az esetek 90%-ában nem aludtam semmit..
- Nem lehetne, hogy valaki kikapcsolja ezt a szart? - bújtam Harry nyakába szinte remegve.
- Én megvédelek, ne aggódj.. - súgta Hazz, mire a hideg futkosott a hátamon és egy pillanatra kicsit megnyugodtam... aztán hirtelen előugrott valami rondaság és megint halálra rémültem.. Szerintem életemben nem sikítottam még ekkorát.. a többiek meg persze remekül szórakoztak rajtam.
- Nagyon viccesek vagytok... én ezt nem fogom végignézni.. Harry? - néztem rá kérdő tekintettel, mire egy vigyort kaptam válaszul.
- Te ezt élvezed? - képedtem el. - Szóval így állunk.. akkor én most felrohanok a szobámba, bezárom az ajtót, és csak akkor gyertek fel ha vége a filmnek és lehetőleg ne túl ijesztően. - pattantam fel, majd felrohantam a lépcsőn, gyorsan be a szobába és már csuktam is be az ajtót. Gyorsan bezártam, ráugrottam az ágyra, betakaróztam, ölembe vettem a laptopot és felnéztem a netre.. Persze, hogy minden hirdetőoldal a paranormális jelenségekről dobta ki a hülyeségeit.. én hülye meg persze, hogy megnéztem őket. Épp egy cikket olvastam a kopogó szellemekről, mikor az ajtóm felől egy hangos koppanást hallottam..
- Srácok..? - kérdeztem bizonytalanul.. semmi válasz. - Srácok ez nem vicces.. - még mindig semmi válasz. Kezdtem egyre jobban félni.. a csendes szobában hallottam a saját szívverésem.. majd még egy koppanást...újra kisebb szívrohamot kaptam, majd mikor láttam, hogy lenyomódik a kilincs, elmondtam egy miatyánkot, hogy bezártam az ajtót..
- Szívem engedj már be..- hallottam meg végre Harry hangját, mire riadtan pattantam fel az ágyról, gyorsan kinyitottam az ajtót, berántottam rajta Harry-t, majd a lehető leggyorsabban visszacsaptam és újra bezártam.
- Héé, nyugi..
- Valami koppant... - néztem rá rémülten, mire kuncogva magához szorított. - Ne nevess, ez nem vicc... - toltam el magamtól, majd az újabb koppanásnál magamhoz rántottam Harry-t.
- Szerintem csak a srácok szórakoznak.. nyugi már.. gyere.. - húzott oda az ágyra. - Te milyen oldalakon böngészel? Szellemhistóriák? Csodálkozol, ha ilyenektől megijedsz? - nézett rám lágyan mosolyogva.
- Nem.. - feleltem halkan, mire óvatosan felnevetett, maga mellé húzott az ágyon, bezárta az oldalt, és elindított valami filmet, amiben semmi ronda, vagy ijesztő dolog nem volt.. hála istennek.. illetve Harry-nek.. bár az majdnem ugyan az.

***

Az éjszaka közepén valami zajra ébredtem, ami lentről jött.. Harry békésen szuszogott mellettem, így inkább nem ébresztettem fel, hanem kómásan, "bátran" - kezemben egy párnával - kinyitottam az ajtót.. Az emeleti lámpa le volt kapcsolva, és a földszinten is csak pislákolt valami fény. Óvatosan lépkedtem lefelé a lépcsőfokokon, és már a 4. lépcsőfoknál tartottam mikor valaki megfogta a vállam én meg felsikítottam, de befogták a szám.
- Shh, csak én vagyok..
- Muszáj a szívbajt hoznod rám, Malik?! - csesztem le suttogva, majd az újabb csörömpölés irányába fordítottuk a fejünket.
- Nem tudod ki van lent? - nézett rám.
- Fogalmam sincs. Harry alszik, te itt vagy, én itt vagyok..
- Cat alszik, Louis és Tiff.. hát.. ők nem alszanak.. - nevette el magát nekem meg kikerekedett a szemem - Niall ajtaja meg zárva van..
- Oké, akkor szerintem ez Niall... - fújtam ki az eddig bent tartott levegőt, ugyanis a csörömpölés egyre hangosabb volt, és egyre közelebbről hallottuk.
- Előre megyek, azért megnézem ki az.. - került ki Zayn.
- Itt ne hagyj a sötétben.. - meredtem rá nagy szemekkel, mire vállat vont, majd halkan elindultunk a hangok irányába, ami egy idő után egyértelműen a konyhából jött, ahol épp, hogy volt egy kis fény.
- Add azt ide.. - vette ki a kezemből a párnát.
- Milyen bátor.. - vigyorodtam el pimaszul.
- Fogd be.. - nevetett halkan. Óvatosan, és halkan próbáltunk eljutni a konyhaajtó mögé, de Zayn levert a párnával egy vázát ami hangos csörömpöléssel összetört, és a konyhában is befejeződött a mocorgás.
- Basszus.. - tátogta, majd bedobta a konyhaajtón a párnát.