34. rész

*Holly szemszöge*

Egész éjjel nem aludtam semmit. Óránként felriadtam valamire, majd próbáltam vissza aludni ami mindig csak 1 óráig sikerült. Megint felébredtem. Hajnali 4 óra van..De mi ez a zaj? Mintha a földszinten emberek mászkálnának..és..pakolnak? Mikor oldalra néztem, Harry édesen szuszogott mellettem. Tehát akkor nem ő van lent. Megpróbáltam óvatosan kimászni az ágyból úgy, hogy ne ébresszem fel Harry-t, de ez nem igazán sikerült. Amint elmentem mellette megfogta a csuklómat.
-Hova mész kicsim?-dörmögte félálomban.
-Valaki van lent.. meg akartam nézni, hogy a többiek alszanak e..
-Várj, jövök veled..-mondta, majd kipattant az ágyból és egy szál boxerben állt mellettem. Hiába vagyunk együtt elég rég óta még mindig lefagyok a látványtól.
-Na menjünk..-tolt meg egy kicsit előre, majd egyik kezével átkarolta a derekamat és halkan kimentünk a folyosóra. Valaki épp akkor ment le a lépcsőn.
-Zayn?-suttogott Harry.
-Harry? Ti vagytok azok? Akkor ki van odalent?? A többiekhez benéztem és alszanak..hozzátok meg nem mertem benézni..-csapódott mellénk vigyorogva.
-Holly menj vissza a szobába.. lemegyek Zayn-el..-utasított Harry.
-Dehogy.. én is lemegyek.. nem maradok egyedül.. megvesztél?
-Oké, igazad van.. akkor gyere..-húzott magához védelmezően, majd halkan elindultunk lefelé a lépcsőn. Mikor leértünk a lépcső aljára Zayn ránk nézett, majd rácsapott a lépcső melletti kapcsolóra, és az egész nappaliban világos lett. Ott állt valaki egy fekete kapucnis pulcsiban, a kanapé mellett...és.. vigyorgott..majd hangosan nevetni kezdett.
-Megmondtam, hogy nem utoljára láttok...engedd el a lányt..-ismerős hang..ismerős mondatok..és azt akarja, hogy Harry elengedjen?! Mikor ezt meghallottam, még szorosabban Harry-hez bújtam, és előhalásztam a háta mögött a zsebemből a telefonomat.
-Adam állj le..-szólt hozzá nyugodt hangnemben Zayn.
-A lány nem megy sehová...-fűzte hozzá Harry.
-Óó, dehogyis nem..-nevetett fel gonoszan Adam.
-Nem.Megyek.Sehová Adam!-tagoltam neki a mondatot, mire idegesen rántott elő egy fegyvert és rám szegezte.
-Adam erre semmi szükség.. higgadj le egy kicsit..-állt elém Harry és próbálta lenyugtatni Adam-et. Én gyorsan írtam egy sms-t Cat-nek, hogy maradjanak fent és hívják a rendőrséget, majd mélyen a zsebembe süllyesztettem a telefont.

*Cat szemszöge*

Zayn lement megnézni, hogy Harry-ék mivel zörögnek, én meg felültem az ágyban és hallgatóztam. Aztán meghallottam, hogy az emeleten találkozott valakivel...Ez Harry hangja..na de akkor. Ki van lent? Kicsit aggódva babráltam a telefonommal, és próbáltam hallgatózni, de semmit sem hallottam a lent történtekből így felnéztem twitterre. Pár perc múlva kaptam egy sms-t..Holly-tól. Kíváncsian nyitottam meg, és ez állt benne:

Cat hívd a rendőrséget! Adam fegyvert fogott ránk.. Siess!

Tehát Adam van lent..jézusom. Kétségbe esetten pötyögtem be a számot, majd tárcsáztam is. Fél perc alatt bejelentettem a történteket és azt mondták, hogy 2 perc és itt vannak.. Még jó, hogy közel lakunk a rendőrséghez. Halkan kilopóztam a folyosóra, majd bekopogtam Louis-ékhoz, és felkeltettem őket.
-Louis..Louis..Adam fegyvert fogott Harry-re, Holly-ra, és Zayn-re.. keljetek fel, én addig szólok Niall-éknek, ti meg szóljatok Liam-éknek.
-Mivan? Jézusom.. oké, megyek szólok Liam-nek.. Tiff gyere..-válaszolt rémülten Louis, majd magával húzta Tiff-et és átmentek a szemben lévő szobába, én meg Niall-ékat keltegettem. Mindenkit összeszedtünk, majd visszamentünk a Zayn-el közös szobánkba és aggódva ültünk le az ágyra. Mindenki csöndben volt, és csak nézett maga elé.
-Na jó, én ezt nem bírom.. lemegyek..-szólalt meg Liam, majd elindult lefelé, és az egész csapat követte őt.

*Holly szemszöge*

-Adam tedd el a fegyvert, erre semmi szükség..higgadj le..-próbáltam nyugtatni, és egyre közelebb mentem hozzá.
-Holly ne..
-Tudom mit csinálok..-szóltam vissza a srácoknak.
-Adam ezzel nem oldasz meg semmit.. rajta.. ölj meg.. úgy a tiéd leszek? Úgy majd megkapsz? Nem.. ennek nincs semmi értelme..-miközben Adam-hez beszéltem hallottam, ahogy a többiek jönnek le a lépcsőn, majd egy rendőrautó hangja ütötte meg a fülemet.
-Adam.. eljönnek érted, és többet nem látsz.. emlékszel, hogy régen milyen jóban voltunk? Amikor te voltál David legjobb barátja, te meg a második bátyám? Hova tűnt ez az időszak Adam? Miért csinálod ezt?-hiába próbáltam türtőztetni magam, nem ment. Kicsordult egy könnycsepp a szememből.. Adam remegni kezdett, majd szép lassan letette a földre a fegyvert, levette a fejéről a kapucnit és..könnyeket láttam csillogni a szemében.
-Hogy hova tűnt? Elmagyarázom..Emlékszel arra, amikor egyik reggel David felküldött érted, mert késésben voltunk? Ahogy rád vetődött a napfény.. ahogy álltál ott és értetlenül néztél rám.. rájöttem, hogy te nem csak David húga vagy számomra..hanem egy csodaszép lány, akiről tudom, hogy teljes mértékben elérhetetlen..mégis mikor megpusziltalak nem utasítottál vissza, nem szóltál be érte.. csak elmosolyodtál.. ott adtad meg a halvány reményt.. aztán mikor visszautasítottál és megláttalak...vele..-mutatott rá Harry-re.-elöntött a düh..régen én voltam az első akinek beszámoltál arról, hogy barátod van..és most nem szóltál róla, hanem úgy kellett megtudnom, hogy vele látlak.. és tudod fájt.. azt akartam, hogy ő is érezze mennyire fájt nekem, mikor elvesztettem valakit..de te ezt sosem fogod megérteni..sajnálom..-csordult le egy könnycsepp az arcán, majd lehajtotta a fejét. A rendőrök pont akkor jöttek be, így megbilincselték, majd elvezették.
-Én tehetek az egészről...én..undorító vagyok..-rogytam össze a földön, majd patakokban folyt a könnyem. Egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy mindennek én vagyok az oka, és most miattam lesz börtönben.
-Dehogy te tehetsz róla..és nem vagy undorító.. ne beszélj már butaságokat..-guggolt le mellém Hazza, majd szorosan magához húzott és próbált megnyugtatni. A többiek elképedve mentek fel az emeletre így ketten maradtunk Harry-vel. Felhúzott a földről, majd összekulcsolta a kezünket és felhúzott a szobába. Csendben álltam az ablakomnál és néztem, ahogy elhajt a rendőrautó, és ahogy elviszik az egykori legjobb barátomat. És David még nem tud semmit..Lizzy-nél van. Szegény lányt sajnálom.. csak most csöppent bele az életünkbe, de legutóbb már volt "szerencséje" találkozni Adam-el. Kíváncsi leszek, hogy ha elmesélem ezeket David-nek, akkor mit fog csinálni..
-Gyere, próbáljunk meg visszaaludni..-kulcsolta derekamra kezeit Haz, majd elhúzott az ágyhoz és megvárta amíg lefekszem, majd ő is befeküdt mellém, és szorosan magához húzott.
-Ne félj, most már minden rendben lesz..-puszilta meg a homlokom.
-Remélem..jó éjt..-adtam a szájára egy puszit, majd álomra hajtottam a fejem. Egy olyan világba kerültem, ahol minden jó, és ahol senki sem bánthat.

Nah.. remélem tetszik, kicsit rövid lett :S komizzatok lécci, és kövi szombaton hozom az új részt :) :*

33. rész

Bocsi, hogy ilyenkor hoztam, csak haverokkal voltam, és nemrég jöttem haza.. jó olvasást :) :*

*Holly szemszöge*

-Kifelé!!-mutattam az ajtó felé ingerülten. A nappaliban megfagyott a levegő, annak a parasztnak az arcán meg ott "csücsült" egy fülig érő vigyor.
-Nem.. most nincs itt David, hogy elküldjön.. nem.. megyek.. sehová...-lépett egyre közelebb hozzám Adam, de Harry útját állta.
-Hordd el magad, amíg nem én raklak ki innen, te rohadék..-beszélt hozzá egyre idegesebben Harry, és egyre közelebb ment hozzá.
-Ki vagy te, hogy parancsolgass?? Ez nem a te házad.. fogd be!-förmedt rá Adam, bennem meg szép lassan ment fel a pumpa.
-Adam, takarodj kifelé!-ordított rá Zayn totál idegesen..Cat-nek kellett lefognia.
-Fogd be!-ordibált vissza Adam. Ennyi.. elpattant az agyam.. Megfogtam a kabátját és elráncigáltam az ajtóig, a többiek meg követtek minket, de az ajtón sehogy sem tudtam kilökni.
-Adam mi a fenét keresel itt már megint?-szólt egy ingerült hang az ajtóból..David és Lizzy. Egész szép lány, bár ebben a pillanatban ő érdekelt a legkevésbé.
-Te.. gyere be, mert ez nem biztos, hogy szép lesz..-invitáltam be a házba a lányt, aki kedvesen rám mosolygott majd mögöttem besurrant és mögém állt, onnan figyelte az eseményeket.
-David.. rég láttalak..-fordult "kedvesen" a bátyámhoz Adam.
-Ne add itt az ártatlant te szemét.. tűnj el innen! Ne keserítsd meg az életünket...
-Vagy ha kell majd én megkeserítem a tiédet...-folytatta David mondandóját Harry idegesen.
-Hé.. nyugi.. Adam.. kifelé.. MOST!-ordítottam rá, majd szabályosan kilöktem az ajtóból, így ő lebukfencezett a lépcsőn.
-Nem most láttatok utoljára..
-Lehet, hogy én leszek az utolsó emléked te rohadék!-ordított rá megint Zayn, majd David bejött és becsapta az ajtót. Éreztem, hogy szemeim megtelnek könnyekkel így sarkon fordultam és felrohantam a szobámba, majd gondosan bezártam az ajtót és rádőltem az ágyra..Sírtam.
-Holly kérlek szépen engedj be..Holly hallod??-dörömbölt az ajtón Harry. Végülis.. miért ne jöhetne be? Felkeltem, résnyire kinyitottam az ajtót és láttam, hogy aggódóan néz rám. Visszaültem az ágyamra, majd ő is mellém ült és szorosan átölelt. Utat engedtem a könnyeimnek, és pár percen belül az egész arcomat eláztatták.
-Naa.. ne sírj..David utána ment..majd lerendezi.. de ha nem, akkor én fogom...Holly ne sírj már..-vigasztalt aranyosan, majd államnál fogva felemelte a fejem és gyengéden megcsókolt.

*20 perc múlva*

A telefonom csörgésére keltem..Bob hívott..Basszus, elfelejtettem bemenni.. nemáár..
-Szia Bob.. figyelj én....
-Be kell jönnöd Holly! Ezt látnod kell!-ordibált a telefonba lelkesen.
-Megtennéd, hogy nem ordibálsz?? Ugyanis a hallásomra még szükségem lenne..
-Ja persze, bocsi.. gyere be az irodádba, mutatnom kell valamit.. 15 perced van.. Szia..-és már le is tette a telefont. Gyorsan felkaptam az adidas cipőmet, majd lerohantam az emeletről és Harry-t kerestem, de nem találtam a nappaliban sehol.
-Holly mi a baj?-nézett rám ijedten Zayn.
-Be kéne mennem az irodába és van 15 percem.. hol van Harry?-néztem körbe, mire két kar kulcsolódott a derekamra.
-Itt vagyok Hercegnőm..hova kell neked menned?? És miért?-fordított szembe magával, majd homlokát az enyémnek döntötte.
-Az irodába.. és Bob mutatni akar valamit.. 15 percem van beérni.. nem tart sokáig.. elviszel? Kééérlek..-néztem rá kiskutya szemekkel, mire beadta a derekát.
-Jó, de akkor bejövök veled..húzom a cipőm és mehetünk..-nyomott egy gyors puszit a számra, majd rohant az előszobába, én meg utána. Gyorsan magára kapta a cipőjét, majd a következő pillanatban már London utcáin kocsikáztunk. 10 perc alatt oda is értünk, majd Harry mellém csapódott, megvártam amíg összekulcsolja a kezünket, majd bementünk az irodámba, ahol Bob ült, nagy vigyorral az arcán.
-Harry! Rég láttalak..-fogtak kezet, rám se hederítve.
-Én is örülök neked Bob.. miért rángattál be?
-Ezért..-mondta vigyorogva, majd a kezembe nyomott egy dobozt.
-Mi ez?-néztem rá értetlen fejjel.
-Bontsd ki..el fogsz ájulni..-vigyorodott el megint, én pedig eleget tettem a kérésének. Mikor felnyitottam a dobozt csillogó szemekkel néztem a benne lapuló tárgyat.

-Azta.. ezt te tervezted?-nézett rám csodálkozva Harry.
-Igen.. de a rajzlapon nem nézett ki ilyen jól..mikor lett kész?-pillantottam rá Bob-ra majd tovább csodáltam a deszkát Harry-vel együtt. Az első saját tervezésű deszkám..csúcs.
-Ma reggel... és nézd.. ezt adták hozzá.-nevetett fel, majd a kezembe nyomott egy másik dobozt. Felnevettem, majd lelkesen felbontottam, de amikor megláttam, hogy mi van benne...az állam, a földet súrolta.

-Na nemááár.. minden egyes deszkához küldenek egyet? Mondd, hogy igen..
-Elméletileg igen..
-Aztaaaaaaaa..-sikítottam fel örömömben..  Igen, attól függetlenül, hogy én DC deszkákat reklámozok, Supra cipőt kapok.. Logikus nem? Dehogynem.. :D
-Csak ezért hívtál be? Amúgy a másik rajzomat nem vitted be nekik?-néztem rá furán, mire megint elkezdett vigyorogni.
-Az is kész van??-csillant fel a szemem, mire az asztalomon heverő két dobozra mutatott. Harry-vel együtt téptük szét egyszerre a két dobozt, és azt hittem, hogy ott helyben beájulok. A deszka rohadt jól nézett ki.

De a cipő.. Évek óta, egy ilyen cipőt akartam venni magamnak, csak sosem volt rá elég pénzem..vagyis. Pénzem az volt.. csak szívem nem volt elkölteni rá.

-Bob..én imádom ezt a munkát..-nevettem fel, majd mindent visszapakoltam a dobozokba.
-És tudod mi a legjobb benne? Az, hogy ezeket a deszkákat aláírod, de kapsz egyet belőlük te is..-nevetett fel Bob, majd az asztal alól kiszedett két ugyan olyan deszkát és a kezünkbe nyomta.
-Holly szerintem életed legjobb döntése volt, hogy elfogadtad ezt a munkát..-nevetett fel Haz.
-Úgyvan..-villantottam én is egy vigyort.
-Igazából csak ezért hívtalak be, szóval akár mehettek is..
-Rendben.. köszi Bob.. Csáóó..-intettem egyet, Harry-vel kezet fogtak, majd boldogan sétáltam ki, kezemben egy deszkával, és a fekete-fehér cipővel. A másik deszkát, és a cipőt Harry hozta. Gyorsan bedobtuk a cuccokat hátra, majd haza indultunk.
-Egy kávé?-mosolygott rám Haz, majd visszafordult az út felé.
-Benne vagyok..-mosolyodtam el, majd pár perc múlva leparkoltunk a Starbucks előtt. Beültünk egy sarokban lévő boxba, majd pár pillanat múlva mellettünk termett egy pincér.
-Mit hozhatok?-mosolygott ránk kedvesen.
-Én egy krém cappuccino-t kérek..-csuktam be az itallapot.
-Én pedig eegy... forró csokit, sok cukorral..-választott Harry is, majd a pincér felírta a rendelést és eltűnt. Nem telt el egy perc, de már hozta is a rendelésünket.
-Köszönjük..-mosolyogtam a pincér csajra.
-Hmm.. jó az illata..-szagolt bele a bögréjébe Harry, én meg halkan felnevettem, ugyanis ahogy beleivott a kakaójába, lett egy kis csokibajsza.
-Most min nevetsz?-vigyorgott rám, belőlem meg már majdnem kitört a hangos nevetés.
-Kakaós...a szád..csokibajszod van...-nevettem fel, mire ő is vigyorogni kezdett, majd le akarta törölni a szájáról a kakaót.
-Ne! Majd én..-kacsintottam rá, majd megcsókoltam.

32. rész

Bocsi, hogy kicsit késtem vele, csak tegnap nem értem rá.. de remélem azért tetszik majd attól függetlenül, hogy megint nem sikerült valami hosszúra.. :S jó olvasást :) :*

*Holly szemszöge*

Mikor felébredtem Harry már nem volt mellettem. Remek, már megint úgy kell ébrednem, hogy nincs itt.
-Harooooooold!!!-ordítottam el magam, de semmi válasz. A ház teljesen csendes volt, egy árva hang nem szűrődött ki sehonnan. Furcsállva keltem fel, felvettem Harry egyik pólóját és a boxerét, majd elindultam körülnézni a házban. David nincs a szobájában. Zayn és Cat sem. Louis és Tiff szintén sehol. Niall és Bea sincs itthon. Liam ma Danielle-nél aludt, így őt nem is kerestem. Viszont Harry merre van? Lementem a konyhába és majdnem szívrohamot kaptam. Harry egy fejhallgatóval mászkált a konyhában, nekem háttal. Kihasználtam az alkalmat, nekifutásból ráugrottam, ő meg felordított, a fejest leszedte a fejéről és nevetni kezdett.
-Sziaa..-nevettem fel, majd leszálltam róla, de ő közrefogott karjaival és nekiszorított a pultnak, hogy ne tudjak megszökni.
-Ez gonosz volt..-hajolt közelebb hozzám.
-Na nem mintha az nem lenne az, hogy reggel egyedül ébredek..-mentem bele a játékba, majd nyakára kulcsoltam a kezemet.
-Sajnálom..-hajolt még közelebb így már csak pár centi választott el minket egymástól.
-Talán megbocsájtok..
-Talán? Mit kérsz érte, édes?-mosolygott rám.
-Nagyon jól tudod te azt..-nem is kellett több neki, rögtön rám vetette magát, és hevesen csókolózni kezdtünk.
-Jól áll a pólóm..-súgta két csók között, majd felkapott én meg derekára kulcsoltam a lábamat és így mentünk fel az emeletre. Miután bementünk a szobába lábával becsukta az ajtót, majd kulcsra zárta és gyengéden ráfektetett az ágyra. Állvonalamtól lefelé haladva csókolgatni kezdett, keze pedig egész testemet bebarangolta. Pólóját nemes egyszerűséggel szedte le rólam, majd óvatosan megemelt, végig simított a hátamon és kikapcsolta a melltartómat, majd eldobta a szoba egyik sarkába.
-Istennő..-suttogta a számba, majd szenvedélyesen megcsókolt. Azt hiszem innen a fantáziátokra bízom ;)

*1 óra múlva*

Fáradtan huppant le mellém az ágyra, majd rögtön magához húzott, így én fejemet mellkasán pihentettem, ő meg a hajammal játszadozott.
-Szeretlek..Mrs. Styles..-törte meg a csöndet aranyosan.
-Én is téged..Mr. Styles..-emeltem fel a fejem, majd megcsókoltam. Hihetetlen, hogy pont én kellek neki, hiszen én nem igazán vagyok megelégedve magammal..
-A többiek?-kérdeztem hirtelen.
-Danielle-nél vannak.. mondtam nekik, hogy majd csak 3 körül megyünk mi is..-válaszolt mosolyogva.
-És mennyi az idő?-kérdeztem vissza.
-Fél 2.. még van időnk..-vigyorodott el, majd szorosabban magához húzott és megcsókolt. Ezt a csodás pillanatot mi más törhette volna meg, mint Harry telefonjának csörgése.
-Ne haragudj..-lehelt csókot ajkaimra, majd lement a nappaliba a telefonjáért. Hallottam, ahogy csapódik az ajtó, és már azt hittem, hogy elment, de meghallottam egy ismerős hangot.
-Hol vannak a többiek Harry?-kérdezte..Paul. De hát mit kereshet itt? Gyorsan felvettem ugyanazt a pólót és boxert, majd lementem én is a nappaliba.
-Szia Holly..-ölelt meg Paul. Eléggé megkedvelt a pasas, mert akárhányszor meglát rögtön megölel.
-Helló..mi járatban vagy errefelé?-kérdeztem mosolyogva.
-A srácokkal kéne beszélnem a tur..-akarta befejezni a mondatot, de Harry közbevágott.
-A srácok nincsenek itt, addig hanyagoljuk ezt a témát..
-Már felhívtam őket, 1 perc és itt lesznek..-válaszolta Paul és már nyitódott is az ajtó. Besétáltak a nappaliba a srácok, kézen fogva a párjukkal, majd leültek a kanapéra és kíváncsian figyelték Paul-t. Harry is leült, én meg elindultam, hogy majd mellé ülök, de mikor elhaladtam előtte az ölébe rántott. Érintése helyén égett a bőröm. Olyan voltam, mint egy kis tini, aki a kiszemeltjének minden érintésétől gyomorgörcsöt kap.
-Tehát..a helyzet az, hogy változott a terv és kevesebb szabadnapotok lesz.. ami azt illeti 3 nap múlva kezdődik egy turné..
-És a csajok jöhetnek?-szorította magához Zayn Cat-et, majd kérdőn nézett Paul-ra.
-Tudjátok, hogy ha tehetném megengedném.. de nem lehet..-válaszolt sajnálkozva Paul.
-Tessék?-csattant fel az 5 srác egyszerre.
-Én nem hagyom itt Holly-t.. ezt nagyon gyorsan verd ki a fejedből!!
-Senki sem fogja itt hagyni a barátnőjét Paul ezt te is nagyon jól tudod.. nélkülük nem megyünk SEHOVA..-emelte ki az utolsó szót Louis a többi srác meg egyetértően bólogatott.
-Srácok nem kéne...-nem tudtam befejezni a mondatot, mert Harry betapasztotta a számat egy csókkal.
-Én nem fogok nélküled átélni egy napot sem, úgyhogy maradj csöndben, kicsim..-mosolygott rám, én meg a lehető legszorosabban magamhoz öleltem.
-Látom hajthatatlanok vagytok.. 5 ágy van.. probléma az?-kérdezte Paul miközben a fejét fogta.
-Óó dehogy baj..-szólalt meg Zayn a többiek meg egyszerre nevettek fel és helyeseltek.
-Hogy is lehetne baj.. hová gondolok, igazad van Zayn..-nevetett Paul is..-rendben, jöhetnek a lányok is..-mosolygott ránk, mire a srácok a nyakába ugrottak, és mivel én Harry ölében ültem ezért velem együtt ugrott Paul nyakába így én közel voltam ahhoz, hogy megfulladjak.
-Levegőőőt!!!-ordítottam el magam, mire a kis csapat szétrebbent én meg mélyeket szippantottam, hogy életben maradjak.
-Ne haragudj..-tett le a földre Harry, majd óvatosan megölelt.
-Semmi baj..-mosolyogtam rá, amitől láthatóan megnyugodott, majd lehuppant a kanapéra és engem is magával rántott az ölébe.
-Filmezzünk..-ordította el magát Harry és Louis, Paul pedig nevetve intett egyet, majd elment.
-Okéé, mit nézünk?-tette fel a remek kérdést Niall, majd hasonlóan az ölébe húzta Beát, ahogy Zayn, Louis és Liam is a barátnőjüket.
-Gyerekek.. ha mindenki leül akkor ki rakja be a filmet?-néztem rájuk furán, mire mindenki engem nézett.
-Ja, hogy én.. hát persze.. máris.. de.. David hol van?-néztem körbe, mivel sehol sem láttam.
-Lizzy-nél..-jött az egyhangú válasz, nekem meg az egekbe szökött a szemöldököm.
-És az ki??-kérdeztem vissza fura fejel, mire mindenki nagy szemekkel nézett rám.
-Neked nem mondta el?-hűledezett Zayn.
-Nem..-adtam az eget rengető választ, mivel mindenkinek leesett az álla.
-Mit nem mondott el neked kicsoda?-kérdezte egy ismerős hang az ajtóból én meg rögtön a hang felé fordultam. Amint megláttam a hang forrását iszonyat ideges lettem.

Nem új rész

Sziasztok.. bocsi, de ma nem tudok hozni újat, mert jönnek vendégek meg.. khm.. el vagyok foglalva :D holnap hozom.. :) sziasztook :) :*

31. rész

*1 évvel később*

*Holly szemszöge*

1 év alatt történt pár dolog. Megvolt az esküvőnk és nem is akármilyen.. Louis, Niall és Zayn is megkérte a lányok kezét így közös esküvőt tartottunk. Én viszont épp a kávézóba tartok, mert Dav-el találkozok. Azt mondta, hogy sürgősen beszélni akar velem.. hát.. őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy mi rosszat tettem már megint, de lényegtelen. Beléptem a kávézóba és Dav rögtön le is intett az egyik sarokból, de nem egyedül volt. Ült mellette egy pasas..
-Sziasztok..-köszöntem a bátyámnak, majd kezet fogtam a kb Dav-el egykorú sráccal, majd kíváncsian néztem rájuk, hogy mit is szeretnének pontosan.
-Figyelj Holly.. még tudsz deszkázni ugye?
-Már hogy ne tudnék David?! Megvesztél?!-néztem rá furán, ugyanis ilyet még sosem kérdezett. Az egy dolog, hogy egy ideje nem nagyon deszkázok, de attól még tudok.
-Én egyébként Alex vagyok.. azért vagyok itt én is, mert egy állásajánlatot szeretnék tenni neked..
-Hallgatom..
-A DC deszkák reklámarca lehetnél.. ez abból áll, hogy deszkás cuccokban fotóznak, esetleg az új példányokkal, és mindegyikből kapnál egyet a munkáid miatt és természetesen pénzt is.. -mikor meghallottam köpni-nyelni nem tudtam. Én.. mint reklámarc.. úr isten.
-Na mit szólsz húgi?-mosolygott rám kíváncsian Dav.
-Én.. nem is tudom mit mondjak..
-Vállald el.. régen annyira imádtál deszkázni.
-Most is imádok..-reagáltam le gyorsan a bátyámat..
-Akkor mire vársz? Az életed volt a deszkázás.. itt a lehetőség, hogy az legyen..
-Nem-nem.. az életem már más lett.. ez csak a második lenne..
-Jó-jó tudom, hogy Harry az első.. de most a karrieredről beszélek..-mosolygott rám kedvesen, én meg gondolkozni kezdtem.. David-nek igaza van, el kéne vállalnom...
-Rendben..
-Elvállalod??-nézett rám kérdőn David.
-El..
-Ezaz..-ugrott a nyakamba Dav az asztalt meg majdnem felborította.
-Okéé, nyugi David..-nevettem a kirohanásán.

*2 hét múlva*

Épp a munkahelyemre siettem és Bob-ot hívtam fel már vagy ezredszer. Ja igen, Bob a főnököm. Ő volt ott a kávézóban. Kiderült, hogy 22 éves, és Írországból jött.. Tényleg, Niall-nél még nem is kérdeztem rá, hogy ismeri-e.
-Ahj Bob vedd már fel!-morgolódtam magamban és újra hívni próbáltam. Megbeszéltük, hogy abban a kávézóban találkozunk és majd onnan megyünk egy fotózásra, de én 20 percet ott ültem egyedül.. elfelejtette.
-Holly Evans?..-szólított le valaki. Ijedten pördültem meg, majd a kb 16 éves lány csillogó szemekkel nézett rám.
-Te vagy Holly Evans?
-I-igen én vagyok..-mosolyogtam rá.
-Gratulálok az esküvőhöz..ka-kaphatok egy autogramot?
-De aranyos vagy..-mosolyodtam el megint.-persze.. képet is szeretnél?
-Ha szabad..-mosolygott vissza rám. Odanyújtott egy képet rólam, én meg elkezdtem nézegetni. Itt van egy idegen lány, és van nála egy kép rólam.
-Hogy hívnak?
-Lisa..-vágta rá aranyosan. Ráírtam, hogy "Holly-tól sok szeretettel Lisa-nak :)" majd visszaadtam neki a képkártyát. Rögtön szedte elő a telefonját, én meg beálltam mellé, hogy tudjon csinálni egy közös képet.
-Köszönöm szépen..üdvözlöm a srácokat..sziaa-intett vissza mosolyogva, majd elment. Mosolyogva sétáltam tovább a fotózás helyszínére, majd mikor beléptem az ajtón megláttam Bob-ot ahogy a pulton alszik.. remek. Halkan odasétáltam hozzá, és elkezdtem szólongatni, de nem figyelt rám.
-Bob ébredj fel!-kiáltottam rá, mire ijedten emelte fel a fejét, majd mikor meglátott szorosan magához ölelt.
-Holly.. csak, hogy itt vagy..változott a terv..
-Mi az, hogy csak, hogy itt vagyok.. nem tudom ki nem jött el a kávézóba a megbeszélt időre...-válaszoltam idegesen.
-Jó, ne haragudj. mint látod elaludtam..-védekezett maga elé tartva a kezét.
-Egyébként milyen terv változott?-néztem rá furán.
-Ja igen.. ha neked sem lenne probléma, akkor nem kéne fotózásokra járnod..
-Hanem?-kérdeztem vissza megkönnyebbülten. Utálom a fotózásokat..valahogy nem érzem elég szépnek magam hozzá.
-Hanem segítenél tervezni új deszkákat, és dedikálnád őket, dedikálásokra járnál, stb..
-Hmm.. tervezni.. ez jól hangzik.. éés.. az abból áll, hogy..?-hagytam direkt befejezetlenül a mondatot, majd leültem az asztalomhoz Bob pedig velem szembe.
-Abból áll, hogy bejössz ide minden nap, és rajzolsz..tudtommal imádsz rajzolni, és tudsz is.. tervezel új deszkákat, aztán én elviszem a rajzaidat, és amelyiket te tervezted és elkészül dedikálod.. aztán valami sorsoláson megkapja valaki.. érted?
-Értem, igen.. nekem ez így megfelel..fizetésem?
-Változatlan..
-Remek..-bólintottam rá, majd Bob ledobott elém egy csomó rajzlapot, egy rajzceruzát, radírt, filceket, meg mindenféle kacatot, így kénytelen voltam nekiállni rajzolni. 1 óra múlva Bob odajött hozzám én pedig pont kész lettem a rajzommal. Odanyújtottam neki, ő meg elvigyorodott.
-Ha 1 óra alatt ilyeneket rajzolsz akkor nagyon be fog jönni neked az üzlet..
-Hát kössz..-mosolyogtam rá.
-Haza mehetsz, biztos fáj a kezed.. holnap pedig nem biztos, hogy be kell jönnöd, majd hívlak, hogy kész lett-e a deszka..-ölelt meg, majd elment. Most komolyan bejöttem 1 órára dolgozni..? Hát ez remek. Fogtam egy taxit, majd bediktáltam a címet és 10 perc múlva már a lépcsőn másztam fel a szobámig, a többieket figyelmen kívül hagyva és ruhástól vetődtem be az ágyba. Pár perc múlva nyílt az ajtó, majd megcsapta az orromat az a kellemes illat, amit bárhol, bármikor felismerek. Besüppedt mellettem az ágy, majd két kar kulcsolódott a derekamra.
-Szia kicsim..-csókolt bele a nyakamba.
-Szia..-fordultam meg mosolyogva a karjai közt, majd egy üdvözlő csókot nyomtam a szájára.
-Milyen volt a fotózás?
-Nem volt fotózás..-vágtam rá, mire értetlenül nézett rám.
-Bob kitalálta, hogy nem kell fotózásokra járnom, hanem deszkákat kell terveznem, ami abból áll, hogy lerajzolom, aztán ő elviszi valahova és ott legyártják, majd dedikálom és kész is.. ez azért jobb mint a fotózás.. szerintem..-magyaráztam, ő meg mosolyogva figyelt.
-Miben jobb? Így nem lesznek rólad képeim..-szomorodott el.
-Miért kell ahhoz fotózás, hogy legyen rólam képed?-néztem rá furán, mire elvigyorodott és előkotorta a telefonját a zsebéből.
-Akkor pózolj..-nevetett fel, én meg a fejemre húztam a takarót.
-Naa.. Holly kérleeek..
-De utálom, ha fényképeznek..-majd fogtam magam és beültem az ablakba. Hallottam, hogy kattant egyet a telefon..tehát Harry lefényképezett. Hát ez remek.
-Gyere nézd meg.. tök szép vagy rajta..-mosolygott rám aranyosan. Odavetődtem mellé és vizsgálni kezdtem a képet.
-Egész jó, tényleg..-ismertem el, mire felnevetett, majd megcsókolt.
-Rólad minden kép jó..-mosolygott.
-Szeretlek!
-Én is téged..-mosolygott rám, majd gyengéden megcsókolt.

Ne haragudjatok, hogy késtem vele egy napot, de.. tegnap megírtam egy teljesen más fejezetet.. de nem tetszett.. unalmas volt.. aztán írtam egy másikat.. az sem tetszett.. ezt pedig megfelelőnek találtam.. remélem nem csak nekem felel meg.. komizzatok lécci, jövő héten szombaton pedig hozom a kövit :) I love you :*