33. rész

Bocsi, hogy ilyenkor hoztam, csak haverokkal voltam, és nemrég jöttem haza.. jó olvasást :) :*

*Holly szemszöge*

-Kifelé!!-mutattam az ajtó felé ingerülten. A nappaliban megfagyott a levegő, annak a parasztnak az arcán meg ott "csücsült" egy fülig érő vigyor.
-Nem.. most nincs itt David, hogy elküldjön.. nem.. megyek.. sehová...-lépett egyre közelebb hozzám Adam, de Harry útját állta.
-Hordd el magad, amíg nem én raklak ki innen, te rohadék..-beszélt hozzá egyre idegesebben Harry, és egyre közelebb ment hozzá.
-Ki vagy te, hogy parancsolgass?? Ez nem a te házad.. fogd be!-förmedt rá Adam, bennem meg szép lassan ment fel a pumpa.
-Adam, takarodj kifelé!-ordított rá Zayn totál idegesen..Cat-nek kellett lefognia.
-Fogd be!-ordibált vissza Adam. Ennyi.. elpattant az agyam.. Megfogtam a kabátját és elráncigáltam az ajtóig, a többiek meg követtek minket, de az ajtón sehogy sem tudtam kilökni.
-Adam mi a fenét keresel itt már megint?-szólt egy ingerült hang az ajtóból..David és Lizzy. Egész szép lány, bár ebben a pillanatban ő érdekelt a legkevésbé.
-Te.. gyere be, mert ez nem biztos, hogy szép lesz..-invitáltam be a házba a lányt, aki kedvesen rám mosolygott majd mögöttem besurrant és mögém állt, onnan figyelte az eseményeket.
-David.. rég láttalak..-fordult "kedvesen" a bátyámhoz Adam.
-Ne add itt az ártatlant te szemét.. tűnj el innen! Ne keserítsd meg az életünket...
-Vagy ha kell majd én megkeserítem a tiédet...-folytatta David mondandóját Harry idegesen.
-Hé.. nyugi.. Adam.. kifelé.. MOST!-ordítottam rá, majd szabályosan kilöktem az ajtóból, így ő lebukfencezett a lépcsőn.
-Nem most láttatok utoljára..
-Lehet, hogy én leszek az utolsó emléked te rohadék!-ordított rá megint Zayn, majd David bejött és becsapta az ajtót. Éreztem, hogy szemeim megtelnek könnyekkel így sarkon fordultam és felrohantam a szobámba, majd gondosan bezártam az ajtót és rádőltem az ágyra..Sírtam.
-Holly kérlek szépen engedj be..Holly hallod??-dörömbölt az ajtón Harry. Végülis.. miért ne jöhetne be? Felkeltem, résnyire kinyitottam az ajtót és láttam, hogy aggódóan néz rám. Visszaültem az ágyamra, majd ő is mellém ült és szorosan átölelt. Utat engedtem a könnyeimnek, és pár percen belül az egész arcomat eláztatták.
-Naa.. ne sírj..David utána ment..majd lerendezi.. de ha nem, akkor én fogom...Holly ne sírj már..-vigasztalt aranyosan, majd államnál fogva felemelte a fejem és gyengéden megcsókolt.

*20 perc múlva*

A telefonom csörgésére keltem..Bob hívott..Basszus, elfelejtettem bemenni.. nemáár..
-Szia Bob.. figyelj én....
-Be kell jönnöd Holly! Ezt látnod kell!-ordibált a telefonba lelkesen.
-Megtennéd, hogy nem ordibálsz?? Ugyanis a hallásomra még szükségem lenne..
-Ja persze, bocsi.. gyere be az irodádba, mutatnom kell valamit.. 15 perced van.. Szia..-és már le is tette a telefont. Gyorsan felkaptam az adidas cipőmet, majd lerohantam az emeletről és Harry-t kerestem, de nem találtam a nappaliban sehol.
-Holly mi a baj?-nézett rám ijedten Zayn.
-Be kéne mennem az irodába és van 15 percem.. hol van Harry?-néztem körbe, mire két kar kulcsolódott a derekamra.
-Itt vagyok Hercegnőm..hova kell neked menned?? És miért?-fordított szembe magával, majd homlokát az enyémnek döntötte.
-Az irodába.. és Bob mutatni akar valamit.. 15 percem van beérni.. nem tart sokáig.. elviszel? Kééérlek..-néztem rá kiskutya szemekkel, mire beadta a derekát.
-Jó, de akkor bejövök veled..húzom a cipőm és mehetünk..-nyomott egy gyors puszit a számra, majd rohant az előszobába, én meg utána. Gyorsan magára kapta a cipőjét, majd a következő pillanatban már London utcáin kocsikáztunk. 10 perc alatt oda is értünk, majd Harry mellém csapódott, megvártam amíg összekulcsolja a kezünket, majd bementünk az irodámba, ahol Bob ült, nagy vigyorral az arcán.
-Harry! Rég láttalak..-fogtak kezet, rám se hederítve.
-Én is örülök neked Bob.. miért rángattál be?
-Ezért..-mondta vigyorogva, majd a kezembe nyomott egy dobozt.
-Mi ez?-néztem rá értetlen fejjel.
-Bontsd ki..el fogsz ájulni..-vigyorodott el megint, én pedig eleget tettem a kérésének. Mikor felnyitottam a dobozt csillogó szemekkel néztem a benne lapuló tárgyat.

-Azta.. ezt te tervezted?-nézett rám csodálkozva Harry.
-Igen.. de a rajzlapon nem nézett ki ilyen jól..mikor lett kész?-pillantottam rá Bob-ra majd tovább csodáltam a deszkát Harry-vel együtt. Az első saját tervezésű deszkám..csúcs.
-Ma reggel... és nézd.. ezt adták hozzá.-nevetett fel, majd a kezembe nyomott egy másik dobozt. Felnevettem, majd lelkesen felbontottam, de amikor megláttam, hogy mi van benne...az állam, a földet súrolta.

-Na nemááár.. minden egyes deszkához küldenek egyet? Mondd, hogy igen..
-Elméletileg igen..
-Aztaaaaaaaa..-sikítottam fel örömömben..  Igen, attól függetlenül, hogy én DC deszkákat reklámozok, Supra cipőt kapok.. Logikus nem? Dehogynem.. :D
-Csak ezért hívtál be? Amúgy a másik rajzomat nem vitted be nekik?-néztem rá furán, mire megint elkezdett vigyorogni.
-Az is kész van??-csillant fel a szemem, mire az asztalomon heverő két dobozra mutatott. Harry-vel együtt téptük szét egyszerre a két dobozt, és azt hittem, hogy ott helyben beájulok. A deszka rohadt jól nézett ki.

De a cipő.. Évek óta, egy ilyen cipőt akartam venni magamnak, csak sosem volt rá elég pénzem..vagyis. Pénzem az volt.. csak szívem nem volt elkölteni rá.

-Bob..én imádom ezt a munkát..-nevettem fel, majd mindent visszapakoltam a dobozokba.
-És tudod mi a legjobb benne? Az, hogy ezeket a deszkákat aláírod, de kapsz egyet belőlük te is..-nevetett fel Bob, majd az asztal alól kiszedett két ugyan olyan deszkát és a kezünkbe nyomta.
-Holly szerintem életed legjobb döntése volt, hogy elfogadtad ezt a munkát..-nevetett fel Haz.
-Úgyvan..-villantottam én is egy vigyort.
-Igazából csak ezért hívtalak be, szóval akár mehettek is..
-Rendben.. köszi Bob.. Csáóó..-intettem egyet, Harry-vel kezet fogtak, majd boldogan sétáltam ki, kezemben egy deszkával, és a fekete-fehér cipővel. A másik deszkát, és a cipőt Harry hozta. Gyorsan bedobtuk a cuccokat hátra, majd haza indultunk.
-Egy kávé?-mosolygott rám Haz, majd visszafordult az út felé.
-Benne vagyok..-mosolyodtam el, majd pár perc múlva leparkoltunk a Starbucks előtt. Beültünk egy sarokban lévő boxba, majd pár pillanat múlva mellettünk termett egy pincér.
-Mit hozhatok?-mosolygott ránk kedvesen.
-Én egy krém cappuccino-t kérek..-csuktam be az itallapot.
-Én pedig eegy... forró csokit, sok cukorral..-választott Harry is, majd a pincér felírta a rendelést és eltűnt. Nem telt el egy perc, de már hozta is a rendelésünket.
-Köszönjük..-mosolyogtam a pincér csajra.
-Hmm.. jó az illata..-szagolt bele a bögréjébe Harry, én meg halkan felnevettem, ugyanis ahogy beleivott a kakaójába, lett egy kis csokibajsza.
-Most min nevetsz?-vigyorgott rám, belőlem meg már majdnem kitört a hangos nevetés.
-Kakaós...a szád..csokibajszod van...-nevettem fel, mire ő is vigyorogni kezdett, majd le akarta törölni a szájáról a kakaót.
-Ne! Majd én..-kacsintottam rá, majd megcsókoltam.