45. rész

I hope u like it :) :*♥

*Harry szemszöge*

Reggel, egy üres, fehér falú szobában ébredtem. Megcsapta az orromat a tipikus kórház szag és elkapott a hányinger. Utálom a kórházakat. Ahogy feküdtem az ágyban és néztem a plafont, eszembe jutott az a lány tegnapról. Hosszú szőke haj, gyönyörű kék szemek, bomba alak.. Csak nem értem, hogy miért kéne ismernem őt. Találkoztunk már vajon? Hirtelen kinyílt az ajtó, és a srácok léptek be rajta szépen sorban, kivéve...
- Sziasztok.. Lou hol van? - húztam fel az egyik szemöldököm.
- Otthon maradt Holly-val.. - vágta rá Zayn.
- Együtt vannak? - lepődtem meg.
- Nem Harry.. - nevetett fel Niall. - Te vagy vele együtt.. de erről majd Holly fog beszélni veled. Hogy érzed magad haver?
- Fáj a fejem.. - nyöszörögtem. - Elmondaná valaki, hogy mit keresek egy dohos kórteremben?
- Tegnap reggel beesett a telefonod az ágy alá.. csörgött, siettél, hogy kiszedd és még fel tudd venni.. aztán beverted a fejed.. ömlött belőle a vér.. Az orvos azt mondta, hogy kisebb agyrázkódásod van, és egy kis emlékezet kiesésed.
- Ezért nem emlékszem arra a lányra? - világosodtam fel, a többiek meg erősen bólogattak.. Remek. Egy gyönyörű lány, akire emlékeznem kéne, de nem megy.
- Nem tudjátok, hogy mikor mehetek haza? - néztem körbe a társaságon. Még mielőtt válaszolni tudott volna bárki is, belépett az orvosom az ajtón és kiküldte a többieket.
- Nos, Mr. Styles.. úgy gondolom, hogy maga sem akar bent tartózkodni a kórházban és igazság szerint szükség sincs rá. A fejfájására kap egy gyógyszert, és még ma hazamehet.. Csak ezt előbb írja alá, kérem. - dugott az orrom alá valami papírt. Rá firkantottam a nevem, kezet fogtam az orvossal, majd elment. A srácok egyből vissza jöttek és csodálkozva nézték, hogy felülök az ágyban és nézelődök.
- Egyetlen ruhám sincs itt? - mintha Louis meghallotta volna a kérdésemet, úgy lépett be az ajtón, egy kisebb sporttáskával.
- Szia Harry.. hoztam neked pár ruhát.
- Király.. egyedül hagytad azt a lányt? - néztem fel rá egy pillanatra.
- Holly még alszik.. nagyon fáradt volt tegnap este, megviselték a dolgok.. Mikor jöhetsz haza?
- Ma.. most. Úgyhogy felöltözök és mehetünk is. - mosolyodtam el.

*Holly szemszöge*

Reggel a telefonom hangjára ébredtem.. nyűgösen a fejemre húztam a takarót.. nem akartam felkelni. Végül erőt vettem magamon és megnéztem, hogy miért csipog a telefonom...hajnali 9-kor?! Jézusom.. mi vagyok én, hogy ilyen korán keljek? Aztán mikor láttam, hogy David írt sms-t egyből felültem az ágyban, és gyorsan megnyitottam.

"Szia húgi. 
Bocsi, ha én keltettelek fel, csak tegnap miután beszéltem Louis-val és kértem, hogy adja vissza neked a telefont, azt mondta, hogy már alszol. Mondta, hogy odarakja a párnádhoz a telefont, úgyhogy tudok neked írni. Lou mindent elmesélt és.. sajnálom, de hidd el, hogy minden rendbe fog jönni, és Harry emlékezni fog rád. Tudni fogja, hogy ki vagy, csak idő kell neki. Lou mondta, hogy kérdezted, hogy mit csinálj amivel elérheted, hogy újra emlékezzen rád.. Vidd el oda ahol először találkoztatok, vidd el a Starbucks-ba a szokásos helyetekre, meg mindenhova ahol együtt voltatok.. ezzel talán feleleveníted az emlékeit, és emlékezni fog rád..és arra, hogy nemsokára apa lesz. :) 

Kitartás! Szia.:)♥"

Jól esett elolvasni ezt a rövid kis üzenetet a bátyámtól.. és nagyon jó ötletet adott. Kissé boldogabban pattantam ki az ágyból, és visszahúztam Harry ruháit. Ahogy felvettem a pulcsiját és beleszagoltam, éreztem rajta Harry bódító illatát, amitől kicsit megszédültem.. Lementem a konyhába reggeli után nézni, ám mielőtt kinyithattam volna a hűtőt, megpillantottam rajta egy kis cetlit.

Szia Holly. Ha ezt olvasod az azt jelenti, hogy nem sikerült időben vissza érnünk. Elmentem a kórházba Harry-hez és vittem neki pár ruhát, mivel egy sincs nála bent. Igyekszünk haza, a srácok már akkor sem voltak itthon mikor én felkeltem. Van reggeli a gáztűzhelyen, de nyilván észre vetted. Reggel csináltam őket, remélem még ehetőek. Jó étvágyat, sietünk. Szia :)  - Lou xx

Oda pillantottam a gáztűzhelyre..és tényleg volt ott reggeli.. Észre se vettem.. Elég szétszórt lettem az utóbbi időben. Nutellás palacsinta.. imáádom. Megfogtam az egész tányért, töltöttem magamnak egy bögre tejet és becuccoltam a nappaliba a tv elé, majd bekapcsoltam. Spongyabob maraton van, így azt kezdtem el nézni. Értelmes lények ezek.. a víz alatt strandolnak, húst sütnek, sőt.. a víz alatt van árvíz a Rozsdás rákollóban.. tök logikus. Na mindegy.. tovább néztem, majd röpke 10 perc múlva hallottam ahogy nyílik az ajtó. Semmi kedvem nem volt feltápászkodni, tovább bámultam a tv-t, ügyet sem vetve arra, hogy megjöttek a srácok.
- Szia.. - ekkor jött el az a pont, hogy majdnem megfulladtam. Meghallottam a hangját.. az Ő hangját..